Kategóriák

paypal

MPL_logo_miniPostaPont_logo_miniMOL_logo_mini

Óvja környezetét, kérjen újrahasznosított csomagolást!

Művész adatlap

Művész neve: Ferenczy Béni
Születési idő: 1890
Születési hely: Szentendre
Halálozási idő: 1967
Halálozási hely: Budapest

A művész munkásságát bemutató publikációk:

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.

Kossuth-díjas szobrász és grafikus. Ferenczy Károly fia. Firenzében, Münchenben és Párizsban tanult, viszont a nagybányai szabadiskola, melyet 1907-1908-ban, majd 1910-ben látogatott, számára is az alapozást nyújtotta. Elmélyülést a rajzban, az anatómiai ismeretekben. Eleinte Iványi-Grünwald Béla, később Réti István korrigálta. Párizsban A. Archipenkónál és É. A. Bourdelle-nél tanult. Tagja volt a Nagybányai Festők Társaságának. Művészi törekvéseinek teljes megérése egybeesett az emigrációból való hazatérésével. Fekete-fehér és színes grafikái F. Bénit a hazai rajzművészet élvonalába emelik. Több irodalmi művet illusztrált, de szobrászi tevékenysége a legjelentősebb. Kezdetben a terakotta, a későbbiekben pedig a bronz érdekelte. 1934-1938 között Moszkvában élt, ott ismerkedett meg második feleségével, Erzsivel, akit gyakran meg is örökített rajzain. A Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban állított ki. (ML, MJ-NFM, NM)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve

Kossuth-díjas szobrász és grafikus. Ferenczy Károly fia. Münchenben, val. Párizsban tanult. Művészi törekvéseinek teljes megérése egybeesett az emigrációból való hazatérésével. Fekete-fehér és színes grafikái a hazai rajzművészet élvonalába emelik. Számos könyvet illusztrált, de szobrászi tevékenysége a legjelentősebb. (ML)

Magyar festők és grafikusok adattára

Kossuth-díjas szobrász és grafikus. 1956-ban érdemes-, 1958-ban kiváló művész. Ferenczy Károly fia. Münchenben, Párizsban folytatott tanulmányokat. Művészi törekvéseinek teljes megérése egybeesett németországi és Szovjetunió-beli emigrációjából való hazatérésével. Egészen korai kubista kísérletei és későbbi expresszionizmusa után szellemükben kiegyensúlyozott, erőteljes idomú szobrain és kisplasztikáiban bontakozott ki művészete. Fekete-fehér és színes grafikái a hazai rajzművészet élvonalába emelik. Számos könyvet illusztrált. - Irod.: ML

Művészeti lexikon I-IV.

Szobrász és grafikus, Kossuth-díjas, kiváló művész, Ferenczy Károly festő fia. 1907-10 között a nagybányai festőiskolában tanult. Első érmén (Bölény, 1907) már a rövidülés problémája foglalkoztatta. 1908-09-ben Firenzében, 1910-ben Münchenben járt, az utóbbi helyen mesterien megtanulta a fafaragás technikáját. 1911-ben Párizsban É. A. Bourdelle-nél, 1912-ben ugyanott A. Archipenkónál tanult. Első korszakából nevezetes a sárkányon álló Szt. György (1913) archaikus-görögös kisbronza v. ikertestvérének Ferenczy Noéminak bronz fejszobra (1917, Nemz. Gal.) az utóbbi érzékeny, kissé impresszionisztikus mintázású. 1916-ban családjával együtt mutatkozott be első kollektív kiállításán az Ernst Múzeumban, itt terrakotta vázákat és rajzokat is kiállított. A klasszicizmus iránti érdeklődését mutatja a drapériás Lépő nő c. bronzszobra (1917, Nemz. Gal.) v. nagy gipsz domborműve, a Szerelmespár (1918, Nemz. Gal.). 1918-ban az Ernst Múzeumban újból kiállított. Részt vett a Magyar Tanácsköztársaság kulturális munkájában, majd annak bukása után Bécsbe emigrált, ahol 12 évig dolgozott. Kisméretű kubista szobrokat (Aesopus, Egyszerű emberek, Ádám és Éva) faragott fába és öntött bronzba, ezeket 1924-ben Berlinben a Sturm kiállította. Művészi formálása ismét a szervezett kompozíció felé fejlődött (Egon Schiele síremléke, 1928). 1932-35 között Moszkvában dolgozott, sorozatát (Daumier, 1933: Goya, 1934: Michelangelo, 1934 stb.). Bécsbe való visszatérte után készült az Asszony felemelt karokkal (1935) c. kisbronza, első jelentkezése a későbbi művészetére oly jellemző érett női akttípusnak. A művész felesége (1936) c. bronz büsztjével erőt sugárzó s felületén mégis gyengéd portréinak hosszú sorozata kezdődik meg. 1936-ban Bp.-en telepedett le. E korszakának fő művei: az álló Miklós (1937), a monumentális bronz Atalanta (1937) és Louise de Vilmorin feje (1941). Az ostrom súlyos károkat okozott műtermében, gipszek és akaverllek égtek el, bronzszobrok olvadtak meg, de a felszabadulás óta, egy svájci-olasz tanulmányút után alkotómunkáját lendülettel folytatta. 1945-1950 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A Játszó fiúk (1947), a Gyulán felállított karakteres Petőfi (1948), egy sorozat fába faragott szobor s a szebbnél szebb érmek bősége mutatja az utat a Ferencsik-portréhoz (1952), a Caritashoz (1952) és a Babits-síremlékhez (1954). Remekei közé tartozik a Géniusz (1955), és a nagyméretű Ülő női akt (1956). Finom mintázású érmeket is készített. 1959-ben nagy kollektív kiállítása nyílt meg a Nemzeti Szalonban, amely statikus és mégis gyengéd, mély kultúrára építette művészetét tejes sokoldalúságában mutatta be, beleértve a munkásságában oly jelentékeny és vonzó rajzainak sorozatát. Irodalmi munkásságának eredménye Írás és kép c. kötete (Bp., 1961). 1963-ban Bécsben, 1965-ben Hágában rendeztek műveiből kiállítást. - Irod.: F. Gachot: F. B. Bp., 1948. Genthon István

Művészeti lexikon I-II.

Ferenczy Károly fia. Münchenben tanul, ahol elsősorban a fafaragás technikáját sajátítja el (a fa a legkedveltebb anyaga azóta is). 1912. Párizsban Bourdelle-nél dolgozik. Első sikere 1916. az Ernst-Múzeumban. A háború alatt erős "klasszicista" hatás jelentkezik stílusán, 1921-ben Bécsben telepszik meg, ekkor kialakuló stílusára a négerplasztika és a primitívek ütik rá a jellegzetesség bélyegét, bár a portréban megmarad a realista előadásmód mellett. Újabb műveivel 1924-ben a berlini "Sturm" kiállításán nagy sikert arat. 1925-ben a Nemzeti Szalónban állított ki. Különösen jellemző művészetére, a nagy arányokban megoldott relief, tömegszerű formáival. Ízig-vérig szobrászi problémák jegyében dolgozik, művei nyugalmasak és bensőséges áhítat érzik valamennyin. Ady Endre és dr. Meller Simon érme, Leány szobra, Ferenczy Noémi arcképe és Női fej c. művei a Szépműv. Múzeumban vannak.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.

Szobrász. 1907-1910: Nagybánya; 1908-1909: Firenze; 1910: München; 1912-13: Párizs, mesterei: Réti István, Balthasar Schmidt, Émile-Anatonie Bourdelle, Alexander Archipenko. 1919 után két évtizedig külföldön, többnyire Bécsben élt, 1932-35 között Moszkvában. 1938-ban hazatelepült. 1945-ben Budapest ostromakor - műterme kiégett, és számos munkája elpusztult. 1945-50 között főiskolai tanár. 1947-48-ban svájci és olaszországi tanulmányutat tett. Az 50-es években könyvillusztrálásból tartotta fenn magát. 1956 novemberében szélütés érte, elvesztette beszélőképességét és jobb oldalára megbénult. Ettől kezdve haláláig bal kézzel dolgozott.<br /> 1948, 1965: Kossuth-díj, 1956: Érdemes művész, 1958: kiváló művész.<br /> Ferenczy Béni korai szecessziós és kubista művek után szobrászatunkban az egyik legkövetkezetesebb képviselője lett a francia Maillol és Despieau nevével fémjelzett mediterrán ihletésű klasszicizmusnak. Elsősorban kisplasztikus és érmész, de szívesen rajzolt, és rendszeresen készített akvarelleket is. Az 1945-56 közti évtizedben a rossz társadalmi körülmények ellenére töretlenül járta maga választotta útját, s azon kevesek közé tartozott, akik egy pillanatra sem engedtek a kultúrpolitika kínálta csábításoknak. Ennek az időszaknak az egyik fő műve a Játszó fiúk (1947), melynek kétalakos kompozícióját majd két évtizedig érlelte magában a szobrász, s alakulását rajzok, kisplasztikák és érmék során egészen édesapja, Ferenczy Károly Kődobálók (1890) c. képéig követhetjük visszafelé. Az eredetileg a milánói Ambrosiana udvarába szánt életnagyságú Petőfi (1948-49) szobrot csak jóval később, 1960-ban állították fel Gyulán, s további évtizedek után kerülhetett csak el egyik példánya végül mégis Milánóba. A Petőfivel Ferenczy Béni iskolát teremtett: a hatvanas években megújuló hazai köztéri szobrászat számára példa lett ez a fajta, sallangoktól és közhelyektől mentes életszerű felfogás (Varga Imre: Radnóti, 1969; Vilt Tibor: Madách, 1973). Számos érett kisplasztika - mint például a Zenélő puttók (1953) sorozat - mellett ezeknek az éveknek kiemelkedő értékű darabja a művészbarátokról - Ferencsik Jánosról (1952), Pilinszky Jánosról (1954), Németh Lászlóról (1955) és Juhász Ferencről - készített portrék. Egyházi megrendelésre készült kompozíciói - mint pl. Lisieuxi-Kis Teréz (Lipótvárosi bazilika, 1949) és Krisztus megkeresztelése (Belvárosi plébániatemplom, 1955) - máig is a műfaj kiemelkedő reprezentánsai. Az 1945-öt követő évtizedben tovább bővült Ferenczy Béni érmeinek a reneszánsz hagyományait és szellemét élesztő sorozata, mellyel hosszú időre határozta meg a műfaj egészének is a további hazai útját. Az ezekben az években készült számos darab közül is kiemelkedik a Leonardo (1952), a Ficher von Erlach (1954) vagy a nagy magyar írók emlékére mintázott érmek sora: Kölcsey (1952), Arany János (1952), Virág Benedek (1952), Bessenyei (1952), Berzsenyi (1953). 1956. nov. 1-jén Ferenczy Béni is egyik kezdeményezője volt annak a tervnek, hogy a Vérmezőn emlékművet emeljenek a forradalom hőseinek. Életének utolsó évtizedében Ferenczy Béni legyőzve a rátört betegséget - a bal kézzel mintázott néhány rebbenékeny érzékenységű kisplasztika (Aranykor, 1959) mellett inkább vázlatrajzok és impresszionisztikusan friss és eleven akvarellek - többnyire virágcsendéletek - kerültek ki műterméből.<br /> Ek: 1916, 1918: Ernst M.; 1920: Pozsony; 1924: Sturm, Berlin; 1936: Heck, Bécs; 1937: Pozsony; 1941: Ernst M.; 1952: Fényes A. T.; 1959: Nemzeti Szalon (gyűjt.) és Keresztény Képtár, Esztergom; 1963: Ferenczy Béni és kortársai, Künstlerhaus, Bécs (kat.); 1964: IKM, Szfvár; 1965: Hága; 1967: Emlékkiállítás, IKM, Szfvár; 1971: I. Nközi Kisplasztikai B. (kat.) Műcsarnok; 1982: Ferenczy Béni csendje, Sárvár; 1991: Vigadó G.<br /> Állandó kiállítása: Ferenczy M., Szentendre.<br /> Vcsk: 1958: Brüsszeli világkiállítás, magyar pavilon; 1966: Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1967: A Gresham és köre. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1977: Magyar Művészet 1945-1949. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1981: Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; MNG.<br /> Mk: Ferenczy M., Szentendre; FK; IKM, Szfvár; MNG.<br /> Km: Ülő nő (bronz, 1961, Horváth-kert); Petőfi (bronz, 1960, Gyula); Játszó fiúk (bronz, 1967, Szfvár); Kisfiú-kút (bronz, 1977, Váci u. - Kigyó u.)<br /> Irod.: F. Gachot: Ferenczy Béni, Bp., 1949; I. Genthon: Ferenczy Béni, Acta Historiae Artium, 1959/1-2.; Ferenczy Béni. Írás és kép, Bp., 1961: Ferenczy Béni: Virágoskönyv (szerk. Katona T.), Bp., 1974; Kontha S.: Ferenczy Béni, Bp., 1982: Kovács P.: A tegnap szobrai, Szhely, 1992; (F): Künstlerhaus (kat. 1963). (K.P.)