Hugonnai Vilma
1890 körül
Életrajzi adatok
Született	1847. szeptember 30. Nagytétény
Elhunyt	1922. március 25. (74 évesen)  Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint	Az első magyar orvosnő. 1897. május 14-én Budapesten orvosdoktorrá avatták.
Nemzetiség	magyar
Házastárs	Szilassy György Wartha Vince
Gyermekek	ifj.Szilassy György (Szilassy Györgytől), Wartha Vilma (Wartha Vincétől)
Iskolái	Zürichi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	zürichi orvosi egyetem
Pályafutása
Szakterület	szülésznő, általános orvos
Szakmai kitüntetések
Osztrák Vöröskereszt Díszjelvénye

Gróf szentgyörgyi Hugonnai Vilma (Hugonnai Vilma Jozefa Laura Ilka helyenként másképp: "Hugonnay") (Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, Kőbánya, 1922. március 25.) az első magyar orvosnő.

Az időskori gróf Hugonnai Vilma

A gróf szentgyörgyi Hugonnai család sarja. Családja ötödik gyermekeként született, apja gróf szentgyörgyi Hugonnai Kálmán (1809–1875) földbirtokos, anyja tomesti Pánczély Terézia (1820–1864). Apai nagyszülei ifjabb szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1770–1824) aranysarkantyús lovag, földbirtokos, és a csáfordi Csillagh családból való csáfordi Csillagh Jozefa voltak; az apai nagyapja az ősrégi szentgyörgyi Horváth családból való szentgyörgyi Horváth Zsigmond 1810-ben Hugonna községre királyi adománylevelet kapott, majd 1822. június 14-én grófi címet szerzett adományban I. Ferenc magyar királytól, illetve az engedélyt, hogy vezetéknevét "Hugonnay"-ra változtassa a "Horváth" nevet hanyangolva.Az apai nagyapai dédszülei idősebb szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1735–1808), császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, királyi tanácsos, nemesi testőr, Békés vármegye főispánja, földbirtokos és románfalvi Fejérváry Anna Mária voltak. Az apai nagybátyja gróf Hugonnay Ferenc (1818–1864) 1848-as honvéd százados, királyi főhadnagy, Pest városi Honvédegylet tagja, földbirtokos. Hugonnai Vilma grófnő fivérei: gróf szentgyörgyi Hugonnai Kálmán (1843–1918), törvényszéki bíró, földbirtokos valamint gróf szentgyörgyi Hugonnai Béla (1852–1928), Szatmár vármegye főispánja, a Szent Sír Lovagrend parancsnoka, földbirtokos.

Az anyai nagyszülei tomesti Pánczély Antal, Pest város tanácsosa, üvegfúvó mester, majd üveggyáros, és Adler Terézia voltak. Pántzely Antal eredetileg a "Pfantzell" név alatt született, azonban 1820. június 28-án magyar nemességet, családi címert, és a "tomesti" nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc magyar királytól, valamint engedélyt is kapott a névváltoztatásra "Pántzély"-re.Hugonnai Vilma grófnő nagybátyja anyja révén tomesti Pánczél Károly (1797–1851), 1848-as Krassó megye gyalogos nemzetőrségének őrnagya, királyi százados, földbirtokos.

 Élete

Alapismereteit otthon, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulójaként szerezte. Akkoriban erről a szintről nem léphetett tovább egy nő sem Magyarországon. Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. Ebből a házasságból három gyermeke született. Férje nem érdeklődött a szellemi dolgok iránt (mellette soha nem érezte magát jól, férje sokszor hagyta magára), az ifjú Vilmának elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét.

1869-ben értesült arról, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje beleegyezése is kellett. Ezt megkapta, de anyagi támogatást nem, ezért nagyon nehéz körülmények között élt. 1872-től lett az egyetem hallgatója, 1879. február 3-án védte meg disszertációját, és orvossá avatták. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet.

1880 februárjában tért haza. Diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította a nosztrifikálást.

Ekkor letette a szülésznői vizsgát, és szülésznőként működött. Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, és betegek sokaságát kezelte, hogy ebből tartsa fenn családját. Ebben az időben írta „A nők munkaköre” című tanulmányát. A nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául.

1887-ben férjhez ment Wartha Vincéhez, aki jeles vegyész, műegyetemi tanár volt. 1888-ban megszületett Vilma lányuk. Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával, és elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetése iránti igényét, ami ekkorra már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.

1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy itthon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak nők is. 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott.

Hugonnai Vilma 1899 április-májusában sajtópolémiát vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel, aki élesen kritizálta a nők jelenlétét szellemi pályákon. Ezt cáfolta írásában Hugonnai Vilma, sőt ez ösztönözte arra, hogy megírja A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát. Ebben nemcsak ellenérveket hozott fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem megjelölte a nők szerepét is, például a betegápolás és az egészségügy területén. Ezért vállalta 1907-ben Fischer-Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvének magyar kiadását. Sőt, ezzel és más munkáival is bizonyította az egészségügyi felvilágosítás melletti elkötelezettségét.

Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, illetve a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének és a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet és a ragályos betegségek ismereteit. A sajtóban 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanárral folytatott vitát a nők jogegyenlőségéről.

67 éves korában, 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot is, majd 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. Az első világháború ugyanis komolyan felvetette a nők egészségügyi tevékenységének a szükségességét is. 14 vidéki városban szervezett – női orvosi és betegápolói erővel – betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik az ő oklevelének nosztrifikálása után nyertek diplomát magyar egyetemen. 

Forrás: wikipédia