Antoine-Louis Barye
Léon Bonnat portréja
Született	1795. szeptember 24 Párizs , Franciaország
Meghalt	1875. június 25 (79 éves)
Oktatás	École des Beaux Arts
Foglalkozása	Szobrász
Szülő (k)	Pierre és Marguerite Barye

Antoine-Louis Barye (1795. szeptember 24. - 1875. június 25.) romantikus francia szobrász , aki leghíresebb állatállóként , állatok szobrászaként végzett munkájáról . Fia és tanítványa az ismert szobrász, Alfred Barye volt .

Életrajz 

Született Párizs, Franciaország , Barye kezdte pályafutását, mint egy ötvös , mint sok szobrászaival romantika . Először édesapja, Pierre alatt, 1810 körül pedig Guillaume-Mertin Biennais szobrásznál dolgozott , aki ötvös volt Napóleonnál. Miután 1816-ban Francois-Joseph Bosio szobrászművész és báró Antoine-Jean Gros festőművésznél tanult , 1818-ban felvették az École des Beaux-Arts-ra . De csak 1823-ban, Emile Fauconnier ötvösnél dolgozva fedezte fel igazi hajlandóságát a Jardin des Plantes állatainak figyelésével., intenzív tanulmányokat készít róluk ceruzarajzokban, amelyek összehasonlíthatók a Delacroix-szal , majd a szobrászatban modellezik őket kisebb vagy nagyobb méretben. ^[1]

1819-ben, amíg az École des Beaux-Arts-nál tanult, Barye Milo nevű medaliont faragott egy oroszlán által elfogyasztott Crotanáról , amelyben az oroszlán Milo bal combjába harap. Milo témája az iskola hivatalos témája volt az 1819-es medalionversenyen, ahol Barye megtisztelő elismerést kapott. c. 1820 Barye faragott Hercules a Erymanthean Vadkan , ^[2] ábrázoló Hercules „s negyedik Labor, ahol már, hogy rögzítse egy élő vaddisznó ettől a Mount Erymanthos . ^[1]

Herkules egy bikán ülve , 1830-as évek ( Nemzeti Múzeum , Varsó )

Barye nem kevésbé volt sikeres a szobrászatban, és kiválóan képviselte az állatokat a legismertebb hozzáállásukban. Barye bronzból faragta a Beretben szereplő fiatalember (1823) portré medaliont , valamint Richard Alapító portréját (1827), amelyben csak a fej és a nyak látható. Szobrozta a Poised Stag (1829) ^[3], egy sokkal nagyobb szobrot is, amelynek magassága 48 cm volt, és egyharmada életnagyságú volt. ^[1]  

Barye nem csak akarja, hogy ismert, mint a szobrász a kis bronz, azt akarta, hogy ismert, mint a Sculpteur statuaire (szobrász nagy szobrok). 1831-ben kiállított sokkal nagyobb szobrok, Tiger Devouring egy Gavial krokodil , ^[4] amely egy gipsz szobor 41 cm magas és 103 cm hosszú, és Lion zúzás egy kígyó , 138 cm magas és 178 cm hosszú, bronzból. ^[5] 1832-ben valóban elsajátította saját stílusát az Oroszlán kígyóval .

Theseus és a Minotaurusz , 1843 ( Baltimore Művészeti Múzeum )

Roger és Angelica a Hippogriffre állítva , 1846 ( Walters Art Museum )

Lapith egy kentaur ellen harcol , 1848

Török ló, 2. sz., Mintázott c. 1844 ( Walters Művészeti Múzeum )

Antoine-Louis Barye síremléke és mellszobra a Père Lachaise temetőben

Jaguar Nyúl megemésztése , 1850 ( Walters Művészeti Múzeum )

Bár Barye örökös küzdelmet folytat a hiány iránt, évről évre állatkísérleteket mutatott be, csodálatra méltó csoportokat, amelyek feltárják, hogy az igazi romantika szelleme és az antik szépség iránti érzelem ihlette, mint a Thémausban és a Minotauroszban ( 1843), ^[6] Roger és Angelica a Hippogriffről (1846), Lapitha és Centaur (1848), a Jaguar egy nyulat megemésztve (1850), és számos kisebb mű ma nagyon nagyra értékelt. ^[1] Ez utóbbi két művet az 1850-es párizsi szalonban állították ki , Théophile Gautier okozta megfigyelni: "A természet puszta reprodukciója nem alkot művészetet; Barye súlyosbítja állati alattvalóit, leegyszerűsíti őket, idealizálja és stilizálja őket olyan merész, energikus és robusztus módon, amely a menagerie Michelangelo-jává teszi."

Példák a nagyobb mű tartalmazza a Lion az oszlop július amelynek gipszmodell öntötték 1839-ben, a különböző oroszlánok és tigrisek a kertekben a Tuileriák , és a négy csoport háború béke, Erő és Rend (1854) . ^[1]

Míg Barye a szobrászat terén remekelt, üzleti ismereteinek hiánya miatt gyakran szembesült pénzügyi terhekkel. 1848-ban csődöt kellett hirdetnie, és minden munkáját és formáját egy öntödének adták el. Az öntöde 1848-tól 1857-ig kezdett alsóbbrendű munkát végezni, és hírneve ez idő alatt szenvedett. ^[7] 1876-ban Barye készletéből a fennmaradó 125 modellt eladták a Ferdinand Barbedienne öntödének. ^[8] Az 1877-es Barbedienne katalógus az összes modellt bronzból, változó méretben kínálta, a Barbedienne öntvények pedig kiváló minőségűek voltak.

A hírnév csak később jött az életbe. 1854-ben a Természettudományi Múzeum rajzprofesszorává tették , 1868-ban az Académie des beaux-arts-ba választották. 1869 után nem készített új műveket. ^[1]

A Barye által hagyott csodálatra méltó alkotások tömege feljogosítja őt arra, hogy a francia állattenyésztő iskola egyik legnagyobb állatvilág-művészének tekintse , és olyan művészeti osztály finomítója, amely olyan férfiakat vonzott, mint Emmanuel Frémiet , Paul-Édouard Delabrièrre , Auguste Cain és Georges Gardet . ^[1]

A párizsi Île Saint-Louis keleti csúcsán van egy nyilvános tér, amelyet neki szenteltek.