Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Münchenben, Nagybányán Hollósy Simonnál és Rómában végezte tanulmányait, majd Szegeden telepedett le. Bensőséges, egyszerű előadású figurális és tájképeivel nem csak szülővárosában - ahol több gyűjt. kiállítást rendezett -, de Bp.-en is sikert aratot. 1915-től behatóbban foglalkozott az arcképfestéssel. Legkiemelkedőbbek önarcképei (150 darab). Tájképein élete utolsó szakaszában főleg a fény problémája foglalkoztatta. 1918-ban a Nemzeti Szalonban nyilt kolletív kiállítása. A KÉVE tagja volt. Falurészlet, Folyópart és Virágcsendélet c. olajfestményei a Nemz. Gal.-ban, számos képe a Szegedi Városi Múzeumban található. - Irod. Szelesi Z.: K. L. Szeged, 1960.

Festő. Münchenben és Nagybányán Hollósy Simon tanítványa volt, majd Rómában folytatott tanulmányokat. Nagybányán együtt indult a nagyokkal, majd külföldi vándorlásait követően, végül szülővárosában, Szegeden telepedett le, ahol a külvárosban élt egyedül, mint valami Tisza-parti Rembrandt. Bensőséges, egyszerű előadású figurális és tájképeivel, virágábrázolásaival nemcsak Szegeden - ahol több gyűjteményes kiállítást rendezett -, de Budapesten is sikereket aratott. 1915-től behatóbban foglalkozott az arcképfestéssel. Ezek közül a legjobbak önarcképei (150), továbbá Prohászka Ottokár püspök, és Prohászka László gyáros képmásai. Tájképein élete utolsó szakaszán főleg a fény problémája foglalkoztatta. 1918-ban a Nemzeti Szalonban volt kollektív kiállítása. A KÉVE tagja volt. Számos képe MNG-ban, és a szegedi Városi Múzeumban van. (Éber,ML,Sz.Z.:Műv.-1973/8)

Festő. Münchenben és Nagybányán Hollósy Simon tanítványa volt, majd Rómában folytatott tanulmányokat. Nagybányán együtt indult a nagyokkal, majd külföldi vándorlásait követően, végül szülővárosában, Szegeden telepedett le, ahol a külvárosban élt egyedül, mint valami Tisza-parti Rembrandt. Bensőséges, egyszerű előadású figurális és tájképeivel, virágábrázolásaival nemcsak Szegeden - ahol több gyűjteményes kiállítást rendezett -, de Budapesten is számottevő sikereket aratott. 1915-től behatóbban foglalkozott az arcképfestéssel. Ezek közül a legjobbak önarcképei (150), továbbá Prohászka Ottokár püspök, és Prohászka László gyáros képmásai. Tájképein élete utolsó szakaszán főleg a fény problémája foglalkoztatta. 1898-ban a Hollósy-iskola műcsarnokbeli kiállításán gondos kidolgozású szénrajzokkal szerepelt, 1918-ban a Nemzeti Szalonban volt kollektív kiállítása. A KÉVE tagja volt. Számos képe Magyar Nemzeti Galériában és a szegedi Városi Múzeumban van. (Éber,ML,Sz.Z.:Műv.-1973/8, Művészeti Tudósító/1898)

Tanulmányai után szülővárosában 1900-ban telepedett le, ahol festőiskolát nyitott. Ennek tagjaival együtt festegették Újszeged megragadó részeit. 1910-ben néhány hónapra Párizsba utazott. Hazatérve 1910 karácsonyán a szegedi múzeumban rendezte meg első gyűjteményes kiállítását. Olyan műértők álltak mellette, mint Juhász Gyula, Móra Ferenc. Művei közül 45-öt 1918 őszén a Nemzeti Szalonban állította ki. 1921-ben önálló kiállítást rendezett Szegeden. 1922 nyarán Prohászka Ottokár püspök arcképét festette meg. 1922-ben a KÉVE kiállításán szerepelt. Ezt követően két évig Firenzében, Rómában, Velencében és más olasz városokban dolgozott. Az itt készült alkotásait 1924 nyarán Szegeden állította ki. Képeiben a Hollósy iskola tanulságai a "finom naturalizmus" formájában nyilvánultak meg. A tartózkodóan tompa színek, a tartalmat hordozó, a kifejezés egyszerűségére törekvő levegős, világos ábrázolás: ezek azok a jellemvonások, amelyek valamennyi alkotásán uralkodnak. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban 1957 őszén társadalmi összefogással megrendezték emlékkiállítását. - Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete c. tanulmánya. Szeged, 1975.

Münchenben és Olaszországban tanult és Szegeden telepedett le, ott egyes alakokat, képmásokat, tájakat festett bensőséges, egyszerű előadásban.