Kategóriák

Előzmények

paypal

MPL_logo_miniPostaPont_logo_miniMOL_logo_mini

Óvja környezetét, kérjen újrahasznosított csomagolást!

Főoldal » Kerámia, népi cserép » Gyártó/készítő » Egyéb » Eschenbach Jenő mázas art deco kerámia figura

További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.

Eschenbach Jenő mázas art deco kerámia figura

Termék kód: [1V162/Z040]

32.000 Ft
e-mail ajánlás
Szép állapotú jelzett Eisenbach Jenő kukoricát evő férfi kerámia figura.
A kukoricacső bal vége lepattant, lásd fotó.

Alján mélynyomású jelzés:
ESCHENBACH
0.41 kg
20.6 cm
7.3 cm
8.8 cm

 

ESCHENBACH Jenő keramikus
(Budapest, 1908. március 25.-Budapest, 1981. február 24.)
A budapesti Iparművészeti Iskola 3 éves alsófokú és 3 éves felsőfokú művészképzőjét elvégezve 1930-ban képesítőzött a kerámia szakon. Orbán Antal és Simay Imre szobrászművészek és Udvary Géza festőművész tanítványa volt. 1937: párizsi Világkiállítás aranyérme; 1938: I. Magyar Országos Iparművészeti Tárlat elismerő oklevele; 1939: elismerő oklevél, Világkiállítás, New York; 1940: milánói nemzetközi triennálé elismerő oklevele; 1957: Iparművészeti Vállalat pályázatának II. díja. 1933-36 között az Iparművészeti Iskolán Orbán Antal mellett oktatott. 1945 előtt fazekasok részére rendezett díszítő és technikai tanfolyamok önálló vezetője volt Magyarszombatfán, Csákváron, Jákon, Désházán, Nagybányán, Zilahon, Mellétén, Misztótfalun. 1944-48 között a Szovjetunióban volt hadifogságban, hazatérte után rövid ideig MÁV-alkalmazottként dolgozott. A Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának felkérésére a Szentendrei Kerámia Szövetkezet művészeti tanácsadója volt. Egyszerű formaalakítás, erőteljes színhatás jellemző használati tárgyaira. Művei kezdetben magyaros, később groteszk hangvételűek. Vas megyei fazekas díszítő elemekből alakította ki a magyarszombatfai stílust. Jelentős volt egyházművészeti munkássága is. Több munkája megsemmisült vagy lappang.
Mesterei: Orbán Antal, Simay Imre, Udvary Géza.

ESCHENBACH Jenő keramikus

 

(Budapest, 1908. március 25.-Budapest, 1981. február 24.)

 

A budapesti Iparművészeti Iskola 3 éves alsófokú és 3 éves felsőfokú művészképzőjét elvégezve 1930-ban képesítőzött a kerámia szakon. Orbán Antal és Simay Imre szobrászművészek és Udvary Géza festőművész tanítványa volt. 1937: párizsi Világkiállítás aranyérme; 1938: I. Magyar Országos Iparművészeti Tárlat elismerő oklevele; 1939: elismerő oklevél, Világkiállítás, New York; 1940: milánói nemzetközi triennálé elismerő oklevele; 1957: Iparművészeti Vállalat pályázatának II. díja. 1933-36 között az Iparművészeti Iskolán Orbán Antal mellett oktatott. 1945 előtt fazekasok részére rendezett díszítő és technikai tanfolyamok önálló vezetője volt Magyarszombatfán, Csákváron, Jákon, Désházán, Nagybányán, Zilahon, Mellétén, Misztótfalun. 1944-48 között a Szovjetunióban volt hadifogságban, hazatérte után rövid ideig MÁV-alkalmazottként dolgozott. A Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának felkérésére a Szentendrei Kerámia Szövetkezet művészeti tanácsadója volt. Egyszerű formaalakítás, erőteljes színhatás jellemző használati tárgyaira. Művei kezdetben magyaros, később groteszk hangvételűek. Vas megyei fazekas díszítő elemekből alakította ki a magyarszombatfai stílust. Jelentős volt egyházművészeti munkássága is. Több munkája megsemmisült vagy lappang.

 

Mesterei: Orbán Antal, Simay Imre, Udvary Géza.